Tudod, ha alszom, úgy vagyok csak ébren,
s hiába látod, arcom színtelen,
majd felkelek, ha eljössz újra értem;
az életet halálig színlelem;
s amint megértem, rád nem is haragszom,
szemedbe nézek, úgy hajtok fejet.
felöltöm hozzá régi, ócska maszkom,
s leszek, ki voltán hangosan nevet.