„Hosszú az Úristen,
rövid a szalonna,
nyavalyás a szegény ember,
mintha gazdag volna.”

 /József Attila/

Nézed
őket: megannyi nyavalyás
test:
nekik is köszön a reggel.
Még
kegyes a szeptember,
napfénnyel
terít asztalt nekik.

Nézed
őket, akárha tükörbe néznél,
nézd
és sírd el magad. Tégy úgy mintha
fájna,
hiszen itt élsz, s nem ugatsz,
mint
az eb, még elvinne a sintér.

Nézd
őket, de inkább ne, ne bámuld!
Nem
újság már, csak a megszokott
nyomor
fogott ki az elmaradottakon.
Már
nem vonyít bennük fájdalom,
s
túlélni elég pár forint, mit szabadon
költhet
mindegyik kenyérre s borra.

Nincs
ez így jól, mondod, de hát ez van,
mit
is tehetünk. Fejed inog a nyakadon.
Ezen
a napon is átlépett a rendszer,
mely
el nem tűri, ha megáll a forgalom.

2018-09-16