A cím nem tévedés, hiszen mindannyian tudjuk: "Halottak
Napja" lesz, van. Temetőkbe megyünk, szeretteink sírjára virágot teszünk,
gyertyát gyújtunk és emlékezünk a napra, amikor ő, ők elmentek, - előre mentek!
- .Haláluk órájára emlékezünk.  Vajon  gondolunk halálunk napjára
is?   

           Halálra gondolni? Igen.
Természetes az öntudattal élő embernek. Elmúlás szövi át életünk, a pillanatok
patakján csordogálnak napjaink. A Föld élőlényei közül egyedül az ember tudja,
hogy meghal. Mekkora várakozás, készülődés, amikor újszülöttet várunk... 
Bölcsesség jele, ha legalább olykor  felkészülünk halálunk órájára. Jókai
Anna kortárs írónk szerette volna: 

            
"Ne csak velem, de általam történjen: / az aktív meghalás erejét kérem. /
Nem eutanázia: nem öngyilok: / Értem küldött felismert angyalok!"

             
Ha az ember írástudásának kezdetétől keres, számtalan vallomást talál, amint
halálával szembe néz. A latin költő, Horatius( + Kr.e. 8.) írja: " Meg nem
halhatok én teljesen... Jobb részem nem enyész, szellemem él tovább.
"  Az Istent tagadó, káromló Henrich Heine (+1856) élete alkonyán
vallja: " Igen, tékozló fiúként visszatértem Istenhez... Ha már vágyunk
egy Isten után, aki valóban képes segíteni... akkor el kell fogadni személyiségét,
világon kívüliségét és  szent tulajdonságait... Így ráadásul elnyerjük
lelkünk halhatatlanságát, a halál utáni örök életet..."

            
Arany János (+1882) halálát túlélő bizalmát oly egyszerűséggel reméli:
"... Köt engem a jó Isten kévébe, / Betakarít régi, rakott csűrébe. /
" Gárdonyi Géza (+1922) így gondolta: " a halál nekem nem kivégzés,
börtön, / nem fázlaló, nem is rút semmiképpen: / egy ajtó bezárul itt lenn a
földön, / egy másik ajtó kinyílik ott fenn az égen. //

           
Hamvas Béla (+1968) író, filozófus: " Az élet nem hetven vagy nyolcvan év,
hanem örök létezés, és nem végig kell élni, hogy az ember megsemmisül, hanem
úgy, hogy ha akarna sem tudna soha megsemmisülni. " - Sinka István
(+1969): " Útlevelem a sors / pecséttel látja el, / s indulok végtelen /
hazámba innen el. //  Illyés Gyula (+1983) amikor testén az öregség
elmúlást jelző nyomokat nézi, szinte büszkeséggel kiáltja az
"Érinthetetlen" című versében: " Hogy magam én, még konokabban,
/ még beljebb húzódva magamba, / megmaradjak, ami vagyok, / érinthetetlen,
halhatatlan. " //  Weöres Sándor (+1989) felteszi a kérdést:
"Halálommal a semmibe térek? " Testében zártnak érzi magát, és
megállapítja: " Míg él s lót-fut, halott vagyok, / s ha ő nincs,
megszabadulok, / vissza, Isten szerelmébe. " //  - Nemes Nagy Ágnes
(+1991) szinte sikoltja: "Nem akarok meghalni, nem..." Ám érzékeny
lelkével látja a létező tárgyak üzenetét: " Mert fény van minden tárgy
felett.../ hiszem a test feltámadását. "//

               
Pilinszky János (+1981) a halált " nyitott szárnyú emelkedő zuhanás
"-ként látja. Hová? Istennek mondja: " Halálom után majd örök
öledben, / fölpanaszlom akkor, mit tettél velem, / karjaid közt végre
kisírhatom magam, / csillapíthatatlan sírok hangosan. "//  Vásáry
Tamás köztünk élő zongoraművész, karnagy vallja: " Ha felismerjük, hogy
csodálatos isteni lények vagyunk, hogy lelkünk nem halandó, már nem félünk. S
ezt nem fejünkkel kell tudnunk, hanem egész lényünkkel, hogy halálunkkal
visszatérünk, beleolvadunk a nagy egészbe. "

              
Talán már sok is az idézet, melyek ösztönözhetnek bennünket, hogy halálunk
napjára is gondoljunk. Természetesen az idézetekkel szemben is idézhetnénk
olyan meggyőződéseket, amelyek a halállal a semmibe hullást vallják... A
lényeg, a magunk életét magunknak kell megélni és halálunkat magunknak kell
átélni.

               
Nemrég kérdezték tőlem is, hogy gondolok-e a halálra? Válaszom: mint minden
ember. Nem félek tőle. A halállal lesz teljessé az ember élete. Az élet
csúcspillanata. A halálban válik véglegessé ki is, ő maga, lényegében,
látszatok nélkül. A halál nem csak koporsó, hanem bölcső is. Az öröklété.
Hiszek ebben. Különben virágot sem tennék szeretteim sírjára. Ezért nem
hiábavaló az ima sem. - Halálom napja? Senki sem tudja sem azt, sem az óráját.
Reménykedem, hogy majd nekem is mondja a Názáreti Jézus Krisztus: "Még ma
velem leszel a mennyben." S majd az Ő szavaival lehelhetem: "Atyám
kezedbe ajánlom lelkemet."

                
Halottak Napja most van. - Halálunk Napja sincs távol...