Szeretők
A sóhajokban könnyű illat bujkál;
s hol zöldje bágyad harsogó füveknek:
a fák mögött a rég kiszáradt kútnál,
fülledt homályban rőt titkok születnek.
Percek repülnek tarka lepkeszárnyon,
kétségek múlnak lángoló szívekben;
fent szürke felhő, innen nézve bársony,
s a vágyakon túl minden más kietlen.
A pőre szépség szikrát vet magából,
romlás virágzik ártatlan szemekben;
a szirma mérgez, szédít, elvarázsol,
s lelkek merülnek bűnbe önfeledten.
