Feltámadásunk komor lesz, mint a magányos üzemek, kongó kórtermek hajnali álma. Létre riadt reggelek arcán fénylik árvaságunk bennük. Amit elhagytunk egyszer, az minket is elhagyott. Tört oszlopokon kotor a gyom, s a rácsokon rozsda szipog mint az elvert kisgyerek. Az udvaron őr halad keresztül, a falak közt szél remeg. Repedt üveg rezzen keretében, és kamera figyeli a teret.
2018.11.08.
![](https://scontent.fbud4-1.fna.fbcdn.net/v/t1.0-9/48374838_2250016091699740_1837639179643650048_n.jpg?_nc_cat=106&_nc_ht=scontent.fbud4-1.fna&oh=9f9e02073e61ecb03b7171d3fc75f857&oe=5C93138C) |