Mégis vártalak
Csak az illatod maradt nekem ma itt,
én szédülni újra betérek hozzá,
tudom hamisan szólok, ha vágy hevít,
mint az, akitől elvették a kottát
és emlékből játszik mosolyt, illatot,
aztán véresre rágott reggel marad,
a semmiből kikapart, megkopott
remény-parázs. Tudom. Mégis vártalak.
Vetés 2019 02 22
