Az örök húsvét felé
Julcsinak
Jajdul a csönd, s tisztul a zöld,
halkabban fáj a lélek, akár a szív,
jelzi még, hogy élek múltbontó
sorjázó jelenben, hol régi félelmek
égnek, ahol dolgozni maradtam itt,
szólni a szót, tenni a magunk rendjét,
amivel indultunk, azt vinni tovább,
kertben, versben, elevent az életemben.
Munkálkodni maradtam itt,
ameddig enged az Isten, hirdetni
hogy a fájdalom hava múlik,
s feltámadhat a nyomorult bűnös ember,
mert örök Húsvét közelít, amit mi mindig
annyira vártunk, a szívekhez elérkezik,
amikor hozzá tiszta bánattal közeledik
a jóra hajló zarándok, aki már vágyik a fényre.
Mert fordul a szél és jajdul a csönd,
nincsen lehetetlen, sikerülhet minden,
mert a fájdalom hava múlik, ha letisztul a zöld.
2019-02-22
