Azelőtt
A tenger tükrén csillagok tanyáznak,
szelek suhannak át a part felett,
szelíd ködökben arca lett a fáknak,
s már nő a fű, mit Isten elvetett.
A hegy tövében nem világít ablak,
a sziklafalnak árny dől szenvtelen,
szirmok hajolnak, vadlovak szaladnak,
s nem több az ember, még csak sejtelem.
