Együtt
megyünk a megtalált nyomon.
Te hozzám láncolod magad,
és én a kulcsot eldobom.
Mosollyá érsz az arcomon,
nevetsz, mert símogat szemem.
Neked magammal tartozom,
másokban nem hiszel Te sem.
Ha kell a bűnt is vállalom,
megosztozunk az Istenen.
Leszek szívedben szánalom,
s Te adsz, ha van, hogy nincs nekem.
Egész világod hordozom,
hiába múlunk, így marad.
S majd egy nap túl a rongyokon,
megint csak lenni hív szavad.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. augusztus 29-i számában.)
