Csipkefa bimbója… |
Hóban hasad a hajnalunk, mit szép kemencébe rakunk, rügybe ring szirom rojtja, paplanja elpirult foltja. Frissen vasaltak a felhők, csipkére dért körberengők, tüskén tűnik ujjam vére, alvadt virág álomképe. Vad vagy rózsám, vádam állod, pőre csípőd zúzmarázod, bőrbe tép száz vágy iránya, erezetem pusztasága. Hét csavargó csóva íve, havat kötő tű kör ríme, metszet-ében derék-szegek éjszakává feszítenek. Szívkoszorúm rózsabokra, égbe törik darabokra, mint a bimbaj tavasz élén, penge lágyan, gyenge étkén, s alatt, felett két láthatár, egy tengellyel Boldogan áll, felfeküszök lugasára, három igaz mennyboltjára. |