Csendes esti áhítat
Megint felhőkről álmodom,
s a kék tavat sötétre festem,
a parton még sincs lábnyomom,
csak csüngök itt, mint csend az esten.

Szólítasz, meg-megrezzenek,
félek, de én még nem csalódtam.
A hangod fák közt bújt szelek,
szemedbe látok, nincs valótlan.

A csillagok fent fénylenek,
lent sziklaszirtre áll a lélek.
Nekem vigasz: már értelek,
s ha hallgatok, hozzád beszélek.