Nagy triád
Bóbiskol az éj, vállamra hajtja fejét,
pillantásom a mély, benne hordom erejét,
ezért szorít magához.

Hunyorog a hó, rám szikra csipa csattan,
hűs szavaim a só, hű-v-ízét bírom abban,
ezért karol át lágyan.

Ébren van a vér, tekintetünk össze-tűz,
él figyelmem él, szívet kalapált vas, kékülsz,
ezért mozdulsz csak velem.

Badacsonytomaj, 2018.09.04.