Bőség
de mert olyan, sok mást is megkíván,
s a szép szavakba öltözött szemérem
úgy szunnyad el, mint zsír a szőrszitán.
A naplopók kövér ködökbe bújnak,
a sok falánk két színben szépeleg.
Kések nyelére híznak görbe ujjak,
mindegy miért, csak ölni érje meg.
A jóllakottak szomja mérhetetlen,
a lélek jajgat, fájón csontsovány.
A bűntudat, mint csend a fénytelenben;
s fent ráncok gyűlnek Isten homlokán.
