Hideg
pöfékel az öreg, örsi hegy ott.
Hat órára jár, a Sárgamozdony
ilyenkorra messze jár. Fát rakott
a fázó ember a nagy szívébe
kályhájának, hogy a ház melegbe
ússzon - miként csókot adsz párodnak,
és a két szív eképp fűt egymásnak
titeket. Hő jár át házat, s testet,
s én itt vacogok a kéményeket
bámulva. Füstjük megcsípi a szemem,
és a sok port kimossa könnyem. Nem,
nem sírok, ez csak immunrendszerem,
de belül fázik, vacog a lelkem.
2012. ősz
