Kívül-belül
most már ne nézz, lehet, nem folytatom;
a látszaton túl szédítő huzat van,
maradj csak ott, a szebbik oldalon.
Elgondolom, belül talán még élek,
ne bántsak senkit, unszolom magam.
Az álmaim, mint mélybe hulló fények:
világok tűnnek sorra nyomtalan,
és semmi többre nem marad szavam.
