Önarcképek
1.
Örökre csöndbe öltözöm, mint éji felhőbe vándor csillagok, s a hűvösödő szeptemberi csöndben az időt magamra zárom.
2.
A dombokon ősz hullámzik át, s a gondolkodó zöld hajlatokon mélázó néma estbe oldódik fel a vasárnap délután. Napunk szürkére sápad, s a hallgatag világokon át elkésett vándor rója köreit. Őz biccent felénk a dombról: maradhatunk még egy kicsit…
3.
Csönddé nőtt a távolság, s távolsággá a csönd, hold-szél örök álmot sodor a zörgő levelek között.
4.
Ezeréves gyermek a lelkem, felnőtt ruhám lötyög rajtam, s feszülni sohasem fog, de már nem bánkódom ezen, hiszen érzem: belenőni sosem fogok.
5.
Csak a csönd a régi, s felette a csillagok, s a gyermek-apó, aki nézi hogyan imbolyog közöttük a sárga ráncú hold.
2019-09-21
![](https://scontent.fbud4-1.fna.fbcdn.net/v/t1.0-9/76184933_2837852742916069_3035077942964125696_n.jpg?_nc_cat=101&_nc_oc=AQlq_sfBljYA62zJouHuvbq2Wg0AMszKnxeYVc9LiQXA3m5m6DKVSlAqWv2vSmQRpPVMQUQNnNLFxndYg5Zio8ty&_nc_ht=scontent.fbud4-1.fna&oh=d6d5920d839e48cacdb456284a17c55b&oe=5E87922F) |