Még itt vagyunk, reszketve öntudatlan;
a fényen innen, túl a fényeken
szemünk a csend a végső mozdulatban,
s zuhanni kezdünk át egy életen.

Felébredünk, majd boldogan felejtünk;
felhők közt Isten újra ránk talál.
Az évek súlyát földre ejti lelkünk,
s múltunká szépül mindegyik halál.