Altatás
s a mondatokkal már nem küszködöm.
A mélybe húznak elszédített sejtek,
s fejem fölött, a fénynek tűnt ködön,
reszketve zárul lassan minden ablak,
de legbelül, Te itt maradsz velem,
s míg ujjaim közt álmaim szakadnak,
avval vigasztalsz, ezt csak képzelem.
