Julcsinak

A hónapok csak mentek előre,
míg én veled maradtam,
s visszanéztem az
elporló időre,
s egyszerre felriadtam: újra advent,
s karácsony lelke lobbant a szélben.
Veled vagyok mindig,
míg e csonkult lét köröz fölöttem,
s a változatlan mulandóság öröklétté szelídül,
mert megállt az idő bennem,
s a lüktető csöndben egyre jobban látom,
hogy te voltál, s maradsz nekem az élet,
e nekünk rendelt, egyszeri teljességben.
Amíg adatnak hónapokra roskadó évek,
bennem élsz örökre, és én veled élek …

2019-12-29