Julcsinak

Ragyogtál
fehérben, hazaértél.
Hó-hajad
fénylett, s nagy beszélő
szemed
mosolygott ránk,
s
az élni bátor élet intett felénk:
miért
is aggódnátok tovább?!

Ami
még nékünk idelenn hátra lehet,
s a
szabadságunk angyala vezérel,
s
az áhítatos szeptemberi csöndek
köszöntenek
reggel, s majd a partok,
mint
közelgő remények, befogadnak egyszer.

Imám
ez a vers.
Hála
a Sors Urának, hogy voltál,
s
bennem lüktetsz tovább.

2019-09-13