A farsang évenként ismétlődő, Vízkereszttől Hamvazószerdáig tartó időszak, amelyet évszázadok óta az evés, ivás, lakodalmak, disznótorok, jelmezes fölvonulások jellemeznek. A farsang három utolsó napja: farsangvasárnap, farsanghétfő és húshagyókedd. A legtöbb népszokás ehhez a három naphoz fűződik.
A farsang utolsó három napján táncmulatságot rendeztek. A legények sorra járták a lányos házakat, és a táncmulatság költségére, a muzsikusok megfizetésére adományokat gyűjtöttek. farsang jellegzetes étele a fánk, aminek mágikus erőt tulajdonítottak. A farsangi báloknak elsősorban a párválasztásban volt jelentős szerepük. A lányok ilyenkor adtak a legényeknek bokrétát. A legények ezt farsangvasárnap tűzték kalapjukra, így mentek a bálba.  
A farsangi köszöntő többnyire gyermekek, egyes helyeken lányok, legények, néhol házas emberek adománygyűjtő szokása. Sok helyen a tanítók, a falusi papok jövedelméhez tartozott a farsangi adomány. Általában farsang utolsó napjaiban, de néhol már előbb is nyárssal, kosárral, tarisznyával jártak házról házra a köszöntők. Gyakran a közös szórakozáshoz, a közös költségek fedezésére gyűjtve járták végig a falut a köszöntő énekesek.
Több helyen adtak elő dramatikus játékokat. Szentegyházán (Udvarhely vm.) farsang utolsó három napján még 1996-ban is házról házra járva adták elő a dúsgazdagolást, helyi elnevezés szerint ördögbetlehemezést. Az utcán vonulva a szereplők a bibliai dúsgazdag ember és a szegény Lázár történetét énekelték, miközben az ördögök és a halál a járókelőket ijesztgették. Ezután betértek a házakba.A következő részlet a gazdag ember lelkéért vívott harcot mutatja be az angyal és az ördög (Pluto) között: