Az idő most nagyot alkot, ír finom, lágy betűvel, mit tintája, az alkonypír, könnyű ívvel művel.
Nagy tánc van odafenn, a szél cifra felhőt fon, a fény ruhája már rendetlen, csupa lila lim-lom.
A est, mint fénylő, puha port, gyermekeit úgy szórta szét, testvérük csendben kóborolt, míg az ég szemére tette kezét. ![](http://kepfeltoltes.hu/080509/see14_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)
|