Ürömkeserű estén

macskamézet izzad a meggy,

imába gyúlt Krisztus-testén

Én vagyok az olaj s a hegy.

Borostyán kúsz, kacifántos

földi villámként hasad,

borús, szőke szaru vánkos,

innen kordul, mint hasad.

Rézmozsár a napszentület,

fűzfán fütyül angyala

s csillagok az orrot, fület

cirógató balzsama.

Hajlott fényű bárányburok.

égi szűröm, szűcse bölcs.

Világom átoldó hurok,

mit tű körökkel összeölts.

Mormol a csönd, morzsol
engem,

rózsafüzére magom,

ujjai közt Őt esengem,

csíráz minden sejtmagom.

Akarata szívverésem,

de közte a rés Én vagyok,

a világnak nyilt-tő-résem,

szent időben átragyog.

2018.09.07. Badacsonytomaj