Illik a szó a szájra,

felidéz, megigéz,

mindig az égre néz,

a titkos magányra.

Telik az idő nézve,

elkerül, elrepül,

soha sem éppen élve,

előlem elterül.

Megül a kéz a lábon,

mosakszik, megalszik,

habozza perceit álom,

úgy nem öregszik.

Számol a kör szögeket,

sír őriz, sír írisz,

magába szerkeszt éleket,

benne roppan ki az íz.

2018.06.23. Badacsonytomaj