-

Joseph Maurice Ravel francia zeneszerző volt. 1875. március 7-én született a dél-franciaországi Ciboure-ban. Gyermekkorát Párizsban töltötte. Hét évesen kezdett zongorázni Henry Ghys tanítványaként. Első művét 12 évesen komponálta Változatok egy Schumann-dalra címmel. Összhangzattani ismereteit Charles Renének köszönhette. 1889-ben felvették a Conservatoire-ra. A zongora-előkészítő osztályt kitűnő eredménnyel végezte, ennek köszönhetően további tanulmányait Charles-Wilfrid de Bériot osztályában folytathatta. Később André Gédalge-nál ellenponttant és Gabriel Faurénál zeneszerzést tanult.

1899. májusában saját Seherezádé-nyitányát vezényelte a párizsi Conservatoire koncertjén. Ez a műve több más alkotása mellett kiadatlan maradt.

Többször próbálta a Római díjat elnyerni. Első alkalommal 1901-ben Myrrha című - szintén kiadatlan - kantátájával a második díjat nyerte el. 1902-ben és 1903-ban újabb kísérletet tett, de pályázatai nem jártak sikerrel. Végül 1905-ben eltiltották a további pályázati lehetőségektől.

Chopin, Liszt és Fauré követőjeként és az Ötök tisztelőjeként szinte egész életét a zeneszerzés töltötte ki. Komoly hatással volt rá Debussy alkotása, az Egy faun délutánja és Borogyin több zeneműve. Egy-egy kompozícióján sokat dolgozott, míg az beért és végső "formáját" elérte. Például a Pavane egy infánsnő halálára (Pavane pour une Infante défunte) című művét eredetileg zongorára írta 1899-ben, de a mű zenekari átdolgozása is megszületett 1910-re. Szvitjét, a Lúdanyó meséit négy kézre írta zongorára 1908-ban, majd 1912-ben nagy sikerrel mutatták be annak balettváltozatát.

Az Orosz Balett 1909-es párizsi vendégjátéka alkalmával megismerkedett Szergej Gyagilevvel, a társulat akkori igazgatójával és Mihail Fokinnal, az együttes koreográfusával. Gyagilev felkérte Ravelt a Daphnis és Chloé megkomponálására. A koreográfiai szimfónia három tételben 1912. április 5-ére készült el. Bemutatója júliusban volt a Châtelet Színházban.

Az első világháború előtti időszakban a Genfi-tónál élt, ahol együtt dolgozott Sztravinszkijjal. Érdeklődéssel figyelte a Tavaszi áldozat körül kialakult vitákat. Közben természetesen zeneszerzésre fordította ideje java részét. 1914-ben kezdte komponálni a Couperin sírja (Le tombeau de Couperin) című művét. A háború kitörése után a hazafias érzelmű fiatalember szeretett volna bevonulni katonának, de csak 1916-ban ölthette fel az egyenruhát. Verdun közelében alakulatát be is vetették. 1917. nyarán szerelt le megromlott egészségi állapota miatt. Csak azután fejezte be a Couperin sírját.

A nagy francia zeneszerzőnek 1920-ban odaítélték a francia Becsületrendet, de ő nem vette át a kitüntetést. Folyamatosan alkotott új műveket, és dolgozott át korábbiakat. Muszorgszkijnak az Egy kiállítás képei zongoraszvitjét 1922-ben hangszerelte át. Tzigane című koncertrapszódiáját, majd annak zenekarra átdolgozott változatát 1924-ben mutatták be.

Ravel nemcsak zeneszerzőként, hanem karmesterként is ismertté vált. Ehhez hozzájárultak nagyobb utazásai is. Hollandiától Svédországig, Nagy-Britanniától az Amerikai Egyesült Államokig mindenütt örömmel fogadták. 1928-as észak-amerikai turnéja során Hegedű-zongora szonátáját Szigeti Józseffel együtt adták elő. Vonósnégyesét pedig az a Hart House Vonósnégyes mutatta be, melynek alapítója Kresz Géza volt. (A Tzigane 1925-ös torontói bemutatója is a magyar hegedűművészhez, és annak zongoraművész feleségéhez fűződik.)

Ravel megbízást kapott egy táncjáték megírására. A megrendelő Ida Rubinstein, a sokoldalú, művelt táncművésznő volt. A darab, ami Maurice Ravel legnépszerűbb műve lett a Boleró címet kapta. Bemutatójára Párizsban került sor 1928-ban. 1930-ban a zeneszerző vezényletével hangversenyen adták elő.

Utolsó éveiben a mester még írt zongoraversenyt és dalokat. Egy 1932. októberében történt sajnálatos baleset következtében a zeneszerző állapota egyre romlott. Az 1937 decemberében végzett agyműtét nem volt sikeres. Egy hétig eszméletlen állapotban feküdt, majd 28-án elhunyt.

Couperin sírja (Le tombeau de Couperin)

A darabot 1914-ben kezdte komponálni, és 1917-ben fejezte be. A közben eltelt időszakban katonaként megtapasztalta a háború borzalmait, látta barátai hősi halálát, átérezte rokonaik fájdalmát. A mű tételeit a hősöknek ajánlotta. 1919. április 11-én került sor a zongoraszvit bemutatójára.  Marguerite Long bravúros zongorajátéka olyan elsöprő sikert aratott, hogy visszatapsolta a közönség. Az eredeti mű hat tétele:

Prélude
Fugue
Forlane
Rigaudon
Menuet
Toccata

A zeneszerző saját kezűleg rajzolta zeneműve címlapját. Ravel a későbbi - zenekarra áthangszerelt - változatból kihagyta a Fúga és a Toccata tételt. A mű színpadi változatát is elkészítette. 1920. november 8-án a Svéd Balett előadásában tekinthette meg a párizsi közönség. Néhány hónap múlva a balettfeldolgozás századik előadásán maga a zeneszerző vezényelt.

Boleró (Boléro)

1928. november 22-én mutatták be a párizsi Operában. A darab megrendelője a vagyonos, művészetpártoló táncosnő, Ida Rubinstein táncolta a főszerepet. A zseniális zeneszerzői ötletnek köszönhetően kiemelkedik Ravel alkotásai közül. Ennek ellenére (vagy épp ezért) Ravel önironikusan azt mondta Honeggernek: "Csupán egyetlen mesterművet alkottam, a Bolerót; sajnos ebben nincs zene."