Meg nem állva a tengerig |
(Rikához 10.) Kit szeretek pogány istenek Megkeresztelkedett lánya Szerelmünket Nomád szelek vésik márványba Mikor oltja csók-éhét a számnak A virágok előtt leborulnak a gyomok Tömjén illatú imába szelídülnek a bűnök S egyszerre zenélni akar minden tücsök Kigombolkozva a fájdalomból tisztán De úgy hogy már beleroppan a gerinc Forrásból szabadulva Meg nem állva a tengerig Rohan az ősvíz Köldökzsinór-ragaszkodással Bimbóhasadást varázsolva a hervadásba Kiheverve a császármetszéssel Született őscsókot Rohan pedig már minden csigolya csikorog Szakadt ruháját fenyőtűk varrják A falevelek sebeire gyógyírként tapadnak Mint fiókájukat csőrükből etetik a madarak Ha elbotlik zöld ág-karok felsegítik Rohan az Elba forrásból szabadulva |