Elhűlt a koccanó szédület,

hópihe leheli bőrömet,

havas avar,

ha vasa var

sebemen.

Fakír szegek a már mély
ágok,

zúdul kín, miben könnyt hálok,

zavarod ás,

zavarodás

avaron.

Cserép pereg, por a gondos
föld,

szél hempereg, kajla nászra dőlt

rét, eső döng.

Rét-e? S ődöng

ugaron.

Átcsap az éji csillag
csupor,

szikrát szipog, bársonyt sejt az orr,

elvet élne,

elvetélne

bűzöket.

Kosárban ős iker kísér,

tükörszoba a világ, hol él,

korom nő,

korom nő

nyelvemen.

2018.09.08. Badacsonytomaj