(Rikához 15.)
Hiányodat Krisztus-keresztként cipelem Magány-korbácsok csattognak feketén Annyira néznélek hogy fáj már a szemem Egy cédrust látok de az is csupa vér Hiányodat Krisztus-keresztként cipelem
Szelek fuvogatnak fekete fuvolákat Csavargó csillagokat terelget a Hold Érzem ízét az utolsó vacsorának A Jézus szájából kicsorduló bort Szelek fuvogatnak fekete fuvolákat
De Te rügyekkel ébredj mindig mint a fák Tavaszt-váró telet-sirató hittel Szívedbe másolom a bimbóhasadást Magány-bozótok szaggatják ingem De Te rügyekkel ébredj mindig mint a fák
Ember vagyok nekem nem kell tüskekorona Csak Szerelmed mit csókom belém mart Csak ez a százszor meggyötört rongyos csoda Csak a kohézió mi minket összetart Ember vagyok nekem nem kell tüskekorona
Hiányodat Krisztus-keresztként cipelem Magány-korbácsok csattognak feketén Annyira néznélek hogy fáj már a szemem Egy cédrust látok de az is csupa vér Hiányodat Krisztus-keresztként cipelem
![](https://scontent.fbud4-1.fna.fbcdn.net/v/t1.0-9/103866346_3327968273904511_3596789454996268155_n.jpg?_nc_cat=100&_nc_sid=8024bb&_nc_ohc=WR-lbC5Z110AX_SH5BS&_nc_ht=scontent.fbud4-1.fna&oh=6303daa00399e595f972594155780dc9&oe=5F059202) |