Miközben a vérnyomását
mérték, rápillantott az asztalon heverő újságra. A címlapról saját színes
arcképe vigyorgott vissza. Alatta tíz milliméteres betűkkel szedett cikk
piroslott.

"
Szerte a világon nem lehet egyetlenegy hirdetőoszlopot sem találni, amelyről
nem ő mosolyogna ránk. Öles plakátok hirdetik a nagy szenzációt. Egy ember úgy
fog meghalni, hogy senki, semmi nem ér hozzá, és abban a pillanatban, mikor a
nagyérdemű közönség óhajtja. A nép egyszerű fia fogja tudatosan legyőzni saját
halálával a halált, bebizonyítani az ember hatalmát. Tájékoztatásul közöljük,
hogy a feketepiacon egy utolsó sorba szóló jegyért is (ha ugyan van még)
legalább két vagon búzát kérnek. Az előadás ma pontban 22 órakor kezdődik. Tekintettel az
óriási érdeklődésre az eseményről a televíziók és a rádiók helyszíni
közvetítést adnak. "

Egy darabig még az
újságra meredt, majd az orvosokra. Ezt a válogatott társaságot direkt az ő
kedvére hozták létre. Lassan már öt hónapja vannak benne ebben a kalamajká-ban.
Szenvtelenül sürögnek-forognak körülötte, mint tengely körül a fogaskerekek.
Csaknem óránként ellenőrzik a vérnyomását, dugnak lázmérőt hóna alá, vagy
kezébe nyomnak egy üveg poharat, hogy vizeljen bele. Még kétszáznegyven perce
van az attrakcióig, a saját haláláig, amivel megvásárol egy maréknyi
halhatatlanságot.

-Százhúszperhetven-
szólalt meg az egyik orvos közönyösen. Maga makkegészséges, mire jó ez a
vaklárma? Úgyse fog sikerülni! Miért akar bohócot csinálni a világból? Ha hős
lesz magából, ha nem egy idő után úgyis kiröhögik.

Nem
válaszolt. Rágyújtott, s arra gondolt, hogy tulajdonképpen ezek csak arra
vigyáznak, nehogy hamarabb nyúljon ki a kelleténél. Már csak három órája van.
Bele kellene bámulnia
a múltba, saját sorsába, számvetést, leltárt készítenie és valahogy
megmagyaráznia magának ezt a marhaságot. Áh mégse, fölösleges, az a lényeg meg
kell tennie, nincs visszaút! Minek pofázta el egy újságíró előtt amire rájött,
hihetetlen képességét. Ez lett belőle! Így legalább a bevételt ráhagyhatja arra
a gyermekotthonra, ahol nevelkedett, amitől megtagadták az állami támogatást.
Ez is valami!

Mikor kijött a
sminkszobából, már elkezdődött a műsor, biciklis artisták szórakoztatták a
közönséget. A díszletek mögött ott voltak az ő kellékei is. Egy ember nagyságú
tükör és egy fotel. Hanyagul vállára dobta a zakóját, ő következett. Már a
megjelenésével is sikert aratott. Feldübörgött a taps, virágcsokrok röpködtek.
Az ünneplést a műsorvezető szakította félbe.

-Tisztelt hölgyeim és uraim, kedves
vendégeink! Önök már tudják, hogy milyen nagy jelentőségű ez a nap, így nem is
részletezem. Kérem önöket, hogy a karfán elhelyezett automatán állítsák be azt
az időpontot, amikor a halált, az ember újabb fényes győzelmét szeretnék látni.
Az ötvenegy százalékos többség már elegendő.

Minden szem az
eredményjelzőre tapadt. Nem kellett sokat várni, pillanatok alatt megjelent az
időpont: huszonnégy óra nulla perc és nulla másodperc.

Éjfél előtt negyedórával
már bent volt színpadon. Leült a tükör előtti fotelba és merően saját szemeibe
nézett, szinte szuggerálta magát. A szíve fölé erősített mikrofon segítségével
az ő szívdobogása töltötte be a termet. Semmiféle izgalmat nem érzett. Biztos
volt benne, hogy sikerül. A közönség lélegzetvisszafojtva számolta a hátralévő
másodperceket. Öt, négy, három, kettő, egy, zéró és ebben a pillanatban
elhallgattak a hangszórók, elhallgatott egy szív.

Egy orvos lépett hozzá,
hogy megállapítsa a halál beálltát, majd bólintott.

A műsorvezető lelkendezett,
csókokat dobált, hajlongott.

-Hölgyeim és uraim
sikerült! Még fentebb ragyog az Emberiség csillaga! Hölgyeim és uraim!

A publikum tombolt, pedig
egy ember meghalt, s már csak egy maréknyi halhatatlanság bámulta magát üveges
szemekkel a tükörben.

Másnap mindenki róla
beszélt, pedig aznap ért véget a Harmadik Világháború !

1982