Megannyi gyökér minden ujjunk
Köröttünk sötétség didereg
Mi akartuk hogy összebújjunk
Támadni készülő vert sereg

a park Leveleiket a fák
nekiszegezik a télnek
Fölöttünk fura felhők falánk
hada Azok akik ítélnek

jövőnkről Önmagukért sírnak
Tíz óra lesz mire felkelnek
Semmisem fájhat a fakírnak

Hallgatsz Értéke van a csöndnek
Szeplőtelenül vezekelnek
vágyaink s fákká görcsösödnek