Hideg homályban félvak 
ablak,
üres szemekben pisla láng.
Sebzett kézzel kimért szavaknak
halandók ajkán csendje ráng.

Csontok között időz a lélek,
mint börtönében méla rab.
A test: kegyelmes pengeélek
mentette fércelt húsdarab.

Az elnyűtt szív dadogva dobban,
a sóhajokban rettenet.
Remény kering az oldatokban,
és Isten áll az ágy felett.