Szilaj kezéből a vad Hold
csillagzó fentről ejti le fátylát,
messzesége fényeket felold,
s a tenger szőnyegén is átlát.

Hogy visszakapja, utána nyúl,
és ezüst karjára feszíti, lám;
de kezében sápadttá alkonyul,
s elragadja hátán egy hullám.

Hogy tengermélyből visszahozzam,
Hold, kidobnám neked boldogan,
szólj, s éggel szállok alá hosszan,
ha felhághatnék oda bárhogyan.

Théophil Gautier (1811-1872) : Au bord de la mer

La lune de ses mains distraites
A laissé choir, du haut de l'air,
Son grand éventail à paillettes
Sur le bleu tapis de la mer.

Pour le ravoir elle se penche
Et tend son beau bras argenté ;
Mais l'éventail fuit sa main blanche,
Par le flot qui passe emporté.

Au gouffre amer pour te le rendre,
Lune, j'irais bien me jeter,
Si tu voulais du ciel descendre,
Au ciel si je pouvais monter !