Utószó

(Rikához 31.)


Nekem a cukor keserű
Éjszakáimat nem szépíti
Tücsökhegedű
Csillagostoromnak
Nem hisznek a
Göncölszekér-paripák
A valóság ajkára
Fagyott imák
Hullanak


Fordítva vettem
Magamra világod
Prófétád hiába lennék
Mert kikezdenék
Szívem a táltoskodó
Álmok ha újra
Szentként szeretnék


Bújok hát mocsokba
De ez is idegen világ
Ritmusaim nem
Tűrik a zűrzavart
Csak torzítatlanul
Juthatnak el
Dobhártyámig
A szavak


Ölelkezésünkből
Nem sírt föl
Testet nem kapott a vágy
Nincs kit kitagadnod
Törvénye van az anyagnak
Hiába akarod
Gerincét el nem törheted
Gépies dacöröm
Ha összetöröd
Az üres poharat