A szívemből-szakadó

Szerelem-szökőkutak

Víz-vér-csepp-csókjait

Ki gyűjti egybe

Ki lop ős-sámán tüzet

Kormos zöld szemembe

Ha gerincem törik

És ajkamon végiggyöngyözik

A halál csókja

Patakként

Vér-patakként

Tovább egyre tovább

Ki csobogja

A reményt

Mert van remény mindig van

Míg mellkasomban a szív zörög

Látod most is itt lődörög

Pedig pocsékul érzem magam

Kis vakondokok turkálják agyam

Már a szó is fáj

Látod a vers elsírja magát

Kölyökként zokog

Patakként vér-patakként

Könny-patakként csobog

A

Remény