A szívemből-szakadó
Szerelem-szökőkutak
Víz-vér-csepp-csókjait
Ki gyűjti egybe
Ki lop ős-sámán tüzet
Kormos zöld szemembe
Ha gerincem törik
És ajkamon végiggyöngyözik
A halál csókja
Patakként
Vér-patakként
Tovább egyre tovább
Ki csobogja
A reményt
Mert van remény mindig van
Míg mellkasomban a szív zörög
Látod most is itt lődörög
Pedig pocsékul érzem magam
Kis vakondokok turkálják agyam
Már a szó is fáj
Látod a vers elsírja magát
Kölyökként zokog
Patakként vér-patakként
Könny-patakként csobog
A
Remény
![](https://scontent.fbud4-1.fna.fbcdn.net/v/t1.0-9/120805518_3679070565460945_610889745171524687_n.jpg?_nc_cat=102&_nc_sid=730e14&_nc_ohc=S4WOIjDwIW0AX8iYmnI&_nc_ht=scontent.fbud4-1.fna&oh=fec314873541b07a61c2b643cd4a1cb5&oe=5FA1139E)
|