Ki bírja majd velem a
végtelent cipelni,

ha nem tudom, még hol kell s mivel megemelni?

Csak emeld, ha megtaláltam!

Ki hiszi őskönnyű vérem
ragyogását,

a fény mögötti tények testé olvadását?

Csak bízz, ha majd megtalálod!

Ki reméli hajam érte göndörödne,

szívünk rezdülése összepöndörödne?

Csak reméld, hogy megtalál!

Ki hallgatja szemem elnémuló
csöndben,

s szeme kebeléből itat igét velem?

Csak hallgass, egymást megtaláljuk!

Ki ragad magával, mint
harmatot a füvek,

hogy ajkak pirkadatán igazzá tegyelek?

Csak ragadj el, ha megtaláltok!

Ki tud úgy szeretni, mint a
világ engem,

gyönge vétkeimmel, miket elkövettem?

Csak szeress, mert újra megtalálnak!

2018.06.06 Szombathely