Megnőttünk
mi is
Kinőttük mosolyainkat
Mint
a cipőinket-ruháinkat
Már
nem káromkodnak ránk
Sem
a sofőrök
Sem
a bakterok
Nem
szaladgálunk
A
buszok előtt
Nem
bújunk át
A
sorompók alatt
Megvárjuk
a zöldet
Úgy
baktatunk át a síneken

Csókjaink
nem sértik
A
közízlést
Hajunk
ápolt
Nevetésünk
is diszkrét
Fölöslegesen
sohasem
Bámulunk
az égre
A
földön járunk
Elvégre
Felnőttek
vagyunk
És
mégis-mégis
Megbotlunk
a
Csillagokban