Egyszer majd Fölébredsz a csöndre És úgy ahogy vagy Mezítláb hálóköntösben Odamégy az ablakhoz Szárnyait ösztönösen kitárod És mint gyermek A télapót várod A Szerelmet Csókom Ölelésem De én a vágyaidat Lekésem Mágnesként hiába Vonz csábít Alakod Mire odaérek A huzat becsapja Ablakod
![](https://scontent.fbud4-1.fna.fbcdn.net/v/t1.0-9/139451125_3977504232284242_3066361721863990480_n.jpg?_nc_cat=108&ccb=2&_nc_sid=730e14&_nc_ohc=Vfbx2GT9kxcAX_ri_FD&_nc_ht=scontent.fbud4-1.fna&oh=939f497cbb24b139b8fbefc89f43f361&oe=60296290) |