( Parafrázis Papp
Viola A város című versére)

A
város búcsút int a jónak,
elfáradt
és most megpihen.
A
villamos: nagy sárga csónak,
dülöngve
ring a semmiben.

Szilaj
legények lépte koppan,
lámpák
vihognak ostobán.
Álmok:
szürkén és kopottan,
osonnak
egymás lábnyomán.

Csatornák
bűze szerte árad,
az
égen holdat gyújt az est;
a
koldusokra szebb ruhát ad,
s
pár omló házat újra fest.

Ki
bólint, arctalanná válhat,
vétkes,
ki hallgat szüntelen,
és
fél, kit megrettent a látszat:
a
vaskorlátra gyűrt jelen.