Lakatlan lelkembe
Lakatlan lelkembe
Szerelem költözött
fényt hozott szemembe
Csókokkal kötözött
hozzá e világhoz
Mily édes kötelék
Megpihen a vándor
cirógatja a szél
vagy borzolja inkább
Haja kusza erdő
Mozdulata ritkább
Vágya eredendő
akár az ősi bűn
mely bűn se volt talán
Az éjből kitűnik
csillag van az arcán
Világít messzire
sápadt tompa fénnyel
Malomként ver szíve
Minek ez a fényjel
Élne ő jel nélkül
Szeretne boldogan
Az ég is kikékült
Vágya is megfogant
És íme így lett nyár
Vigasztalan telem
Lelkem nem üres már
Társam e Szerelem
