Ágicához 3.

Amíg nem ismertelek
olyan voltam
mint ez a vadalmafa

Testem görcsökbe rándult

majdnem a földön feküdt

vézna gyökereim

kövekkel verekedtek

Ág-karjaim

az ég felé nyújtózkodtak



Pattanni vágyó rügyeim

hónom alól kiábrándultan

bámultak a tavaszba



A nyár is keserves volt

Az ősz még keservesebb



Gyümölcseim rám száradtak

vagy lehullottak az avarba

és rohadtak

amíg a tél

kulcsra nem zárta

szemhéjaikat