Ágicához 3.
Amíg nem ismertelek olyan voltam mint ez a vadalmafa
Testem görcsökbe rándult
majdnem a földön feküdt
vézna gyökereim
kövekkel verekedtek
Ág-karjaim
az ég felé nyújtózkodtak
Pattanni vágyó rügyeim
hónom alól kiábrándultan
bámultak a tavaszba
A nyár is keserves volt
Az ősz még keservesebb
Gyümölcseim rám száradtak
vagy lehullottak az avarba
és rohadtak
amíg a tél
kulcsra nem zárta
szemhéjaikat
![](https://scontent.fbud4-1.fna.fbcdn.net/v/t1.6435-9/186478034_4332158920152103_863143221147248706_n.jpg?_nc_cat=105&ccb=1-3&_nc_sid=730e14&_nc_ohc=ahgf24fHqXAAX_7Oq2h&_nc_ht=scontent.fbud4-1.fna&oh=e498ec5e58a22c356f1923e5f5d488a6&oe=60C4D295) |