Lelkem némán kiabált

Halála ahogy a gyerekek szoktak

lábujjhegyen hátulról ijesztett rám


A másodpercek percek nem zajongtak


lelkem némán kiabált eressze szám




Vissza a múltba hadd higgyem álmodom


Ölelésre simogatásra vágyom


Az időt ha akarja mind áthordom


csak érezzem Ő lélegzik az ágyon




Lássam hogy újra nyílik szempillája


a szobát betölti anyai bája


tekintete féltőn felém indul




az arca angyali széppé simul


a testétől így válik el a lélek


álmai csöndben zizegnek zenélnek


(Édesanyám
emlékére)