Halála ahogy a gyerekek szoktak
lábujjhegyen hátulról ijesztett rám
A másodpercek percek nem zajongtak
lelkem némán kiabált eressze szám
Vissza a múltba hadd higgyem álmodom
Ölelésre simogatásra vágyom
Az időt ha akarja mind áthordom
csak érezzem Ő lélegzik az ágyon
Lássam hogy újra nyílik szempillája
a szobát betölti anyai bája
tekintete féltőn felém indul
az arca angyali széppé simul
a testétől így válik el a lélek
álmai csöndben zizegnek zenélnek
(Édesanyám emlékére)
![](https://scontent.fbud4-1.fna.fbcdn.net/v/t1.6435-9/190001980_4357057244328937_7962132645149470819_n.jpg?_nc_cat=109&ccb=1-3&_nc_sid=730e14&_nc_ohc=hjdg14xifRcAX_IdKvp&_nc_ht=scontent.fbud4-1.fna&oh=5fb3177ea5c3e18e79749978f7167ca5&oe=60CF250D) |