Menyegző
Új fénye gyúl a hajlongó igéknek;

hűség fogan friss rózsaszirmokon. 

Halk gyertyalángok végtelent ígérnek, 

s illő mosolyt ölt mindegyik rokon.

Kövér szavak, bódító parfümillat, 

öröm kering, a díszlet ránctalan. 

A langyos szellő hószín fátylat ringat,

s a gyermekeknek angyalszárnya van. 


Mélyzöld palackok díszes sorban állnak,

csodás a sült, s a pompa, mint köret.

Az új anyós kést nyújt az ifjú párnak,

kesernyés koktélt édesség követ.


Edény csörömpöl, félreáll az asztal,

a rezge húr egy percre sem pihen.

Egy agglegény egy vénleányt magasztal,

de az csak ül, nem hisz már semmiben. 


Hajnal hasad, egy felhő sincs az égen, 

két nászutasra bérelt taxi vár. 

Mézízű álom, félszigetnyi Éden, 

egy hét csupán, nem bűn sietni már.