A százhuszonegyedik év

                                     Barátaimnak


 


Ha
nem válaszoltok, az is felelet,

ha
nem szóltok, az is üzenet,

ha
nem feleltek az is válasz,

s
beszél helyettetek, ami hallgat.


Az
is tudás, ami elhallgatás,

s
bűnödre fátyol a halogatás,

s
ódon tárnák mélyén feltáratlanul

csillog
gyémánt feketén a múlt,


hová
visszahívnak nosztalgikus tüzek,

mit
megraktak egykor testvéri kezek,

s a
csillagölelésű szépséges Isten szeme

e
lángoszlopokon oly sokszor megpihent.


Hihetted
akkor, hogy van remény,

s
nem vak szerencsére hagyatkozik az,

aki
bátor túlemelkedni sáros nappalain,

amikor
nagy esők után az égre néz…


Ha
nem mondják, akkor is tudod,

hogy
feléd a földről csak rossz jöhet,

s mi
mindent pusztíthat el még az ember,

míg a
jéghegyeken úrrá nem lesz a tenger.


Csönd-csapda
csapódik rád, csapodár

csodákon
hozsannázik az eltévedt világ,

kifordítják
éltető igéinket, akár a számadó

juhász
pirosló vasárnapon a rossz subát.


Szólni
készül az ég. Minden erre int…, ha látsz

a
fejed felett elsuhanni hulló angyalszárnyakat

láng
perzselte felhők alatt, csönd-csapda nyílik,

s az
isteni kéz talán leveri rólad kárhozatodat….


2021-09-27