Ránk mosolyog az Isten




Karácsonykor megszületett az Isten
Fia.

Karácsonykor ránk mosolygott az Isten.

Igen, ott a betlehemi istállóban.

Pásztorok térdeltek eléje,

bölcsek földig hajoltak előtte,

és mit tett Ő? Az isteni Kisded?

Rájuk mosolygott!

Ó Kisded Jézus,

emberarccal ránk néző Isten,

valóban mosolyogtál, míg a Földön jártál?

Nem ír róla az Evangélium.

Az apokrif irodalom sem beszél róla.

A művészetekben sem találunk

márványba vésett, vászonra vagy falra

festett képekben mosolyt arcodon.

Az ikonok aranyában is komoly Isten vagy.

Uram az arcodon volt mosoly?


Másképpen kérdezem:

lehetett élned úgy igazi emberi életet,

hogy soha sem mosolyogtál?


Mosoly nélkül
mondhattad:

" ENGEDJÉTEK HOZZÁM JÖNNI A KISDEDEKET. "

És ne mosolyogtál volna,

amikor megáldottad őket?


A halálból felébresztett
Leány,

és a föltámasztott Naimi Ifjú,

mit láthatott arcodon, ha nem mosolyt?


Elképzellek, amint
mondottad:

" ÉN VAGYOK A JÓ PÁSZTOR. "

" TANULJATOK TŐLEM, MERT

SZELÍD ÉS ALÁZATOS SZÍVŰ VAGYOK. "

Mosoly ül arcodon.



A halálra ítélt Asszonyra követ nem emeltek,

miután vádlói bűnét porba írtad,

vajon hogyan néztél az Asszonyra,

hogy a kínhalál rettegése

elmúljon szívéből

és megértse  a neki mondott szavaidat:

" ÉN SEM ÍTÉLLEK EL, MENJ,

DE TÖBBET NE VÉTKEZZÉL. "


Vajon nem a szeretet mosolya

erősítette arcodon ígéretedet:

" ÖRÜLNI FOG SZÍVETEK,

ÉS ÖRÖMÖTÖKET SENKI NEM VESZI EL. "


Szíved melegsége mellett

mosolyod bátorítása is kellett, hogy higgyék:

" BARÁTAIMNAK MONDALAK TITEKET. "


Főpapi imádban kéred az
Atyádat és a Mi Atyánkat:

" ÖRÖMÖM TELJESEN AZ ÖVÉK LEGYEN. "

A lélek mosolya, az öröm

ne látszódott volna mosolyban arcodon?


Ó, igen Betlehemi Jézus
Krisztus,

nem hiába térdelek képzeletben most

pásztorok és tudósok közé, akiket

Kisded arcod mosolyával megajándékoztál,

hiszen míg a Földön jártál,

tekintetedben Isten mosolygott

minden emberre, akivel találkoztál.

Akkor, és ha akkor, akkor ma -

miért ne? Örök jelenben élő Isten!


Mosolyogj ránk Istenünk,

add örömödet -ne csak karácsonykor-

szavaidban, gondviselésedben...

És mi ezen a szent éjszakán

és életünk mindennapjain át

visszamosolyoghassunk Rád...