Önvád

A semmiben megállsz magadnak háttal,
korábbi éned érvel ellened.
A hallgatásod, bármit gondolsz, rád
vall,

s könyörtelen, nem hagy felejtened.


Kétségeid, ha szólsz, szavadba vágnak,
az új ügyész lesöpri válaszod.
Tanút hozat, ki bábja lesz a vádnak;
a szembesítést félve vállalod.


A bűntudat tekintetedbe fészkel,
s egy könnyű penge éle les feléd.
Nem küzdenél a rád szabott egésszel,
ha bőrödet kevésbé féltenéd.


Az alku csábít, nem törődsz az árral,
mert innen el megannyi út vezet.
Vigaszt találsz, a fényed újra
szárnyal,

a kínod enyhül, s másod nyújt kezet.


De el ne hidd, akad még több esélyed,
az óvadékra bár marad keret,
nem lesz az úgy, mint untalan reméled.
Bírád az ég s a lelkiismeret.