A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt.

Egyrészt fölhívja arra figyelmet, hogy az iszlám a kezdetektől fogva fegyveres hódítóként támadt a keresztény társadalomra, függetlenül annak belső és külső viszonyaitól. Másrészt figyelmeztet arra, hogy csak közös, konnacionalista összefogással lehet megállítani előretörését, úgy, hogy belsőleg megtaláljuk saját keresztény, európai és nemzeti önazonosságunkat. Harmadrészt emlékeztet arra, hogy a zsidók privilegizált helyzetben voltak az iszlám uralom alatt, s a keresztényeket a zsidókhoz képest mindig is másodrendűként kezelték a Szentháromságba és a Megtestesülésbe vetett hitük miatt. A kinyilatkoztatott, így igaz keresztény vallással születésétől fogva szemben állt a szemita lélekből sarjadt, immanens eredetű rabbinikus judaizmus és iszlám. Világosan mutatja a példa, hogy a kettő tejtestvér, ahogy a bolsevizmus és a liberalizmus is, látszólagos „hidegháborúik" ellenére. Jelenleg nem az iszlám és a judaizmus áll szemben egymással, hanem az elkereszténytelenített Nyugaton mint tohonya tömegen uralkodó sovéncionista klikk és a vallásos („fundamentalista") iszlám. Az iszlám akkor is velünk szemben határozná meg önmagát, ha nem létezne Izrael Állam. A zsidók a török megszállókkal vállvetve harcoltak a Szent Liga ellen Buda várfalán, sőt kereskedelmi és rokoni kapcsolataik révén végig a Szent Liga ellen kémkedtek egész Európában. Ez utóbbi okból nem sikerült részben Buda első fölszabadítási kísérlete 1684-ben. Ez volt a kiváltó oka az Európa szerte fellángoló zsidópogromoknak. Ebből persze mára csak az maradt, hogy „szegény zsidókat akkor is üldözték az intoleráns gójok". Természetesen az okozat okáról mélyen hallgatnak a szalonbeli bértollnokok.

Ahogy a cionista és USA-barát „iszlámellenességet" igazsággal kevert hazugságnak tekintjük, hasonlóan a nemzeti radikális oldalon megjelenő hasznos hülyék által hirdetett iszlámbarátságot is elvetjük. A palesztin néppel nemzeti szempontból rokonszenvezünk, azonban nem felejtjük el, hogy a keresztény palesztinok a muszlimok által ugyanolyan megvetést szenvednek el, mint a zsidók által. A keleti kérdés végső megoldása Jézus Krisztus, a zsidóknak és a muszlimoknak is meg kell térniük. Ez lehet csakis az alapja egy konnacionalista békének a közel-keleti térségben.

Még egy pillanatra térjünk vissza a „hasznos hülyékhez". Sajnos ilyen emberek akkor is voltak, akiket kizárólag „nemzeti" szempontból a hazai történelemoktatás is nemzeti hősökké emelt. Nem másról mint Thökölyről van szó, és az ő 1681. (soproni országgyűlés engedményei ellenére) utáni kontinens és vallásáruló, kizárólag a saját hatalmi aspirációjából folytatott mozgolódásáról, amivel párhuzamba csak a Budai Önkéntes Árulók 1944-es infernális tevékenysége állítható. Thököly kalandor és vezérkedő, kétkulacsosan cigánykodó politikájának volt köszönhető, hogy I. Lipót császár és király mint meghódított és pacifikálandó területre tekintett hazánkra. Ezért volt szükség később Rákóczi mozgalmára, hogy a hazai közjogi viszonyok rendeződjenek.

A Szent Liga háborúja (1684-1700)

Kinek volt köszönhető Magyarország felszabadítása? Elsődlegesen Istennek, az ő irgalmának. Másodsorban a Szent Ligának, aminek létrehozásában Avianói Boldog Márk kapucinus szerzetespapnak óriási szerepe volt. Sokszor ő maga buzdította harcra a keresztes seregeket. Szégyenkezve tekintene ma a szinkretista-szabadkőműves Assisi oltárgyalázásra. Bécs 1683-as török ostroma sikertelen volt, mivel Sobieski János, a lengyel-litván nemzetközösség uralkodója egy korábbi megállapodás (amennyiben valamelyik ország fővárosát az oszmánok ostromolnák, a másik segítségére siet) révén felmentette Bécset. Ezután hozták tető alá a Szent Ligát, melynek célja az iszlám uralom eltakarítása Európából. A végső cél Konstantinápoly volt. 1684. március 5-én XI. Ince pápa [uralkodott 1676-1689] és Avianói Boldog Márk kezdeményezésére írta alá elsőként Sobieski III. János [uralkodott 1674-1696] az alapító okmányt Krakkóban. Hozzá csatlakozott március 28-án Linzben Habsburg I. Lipót [uralkodott 1658-1705] mint német-római császár. Giustiani velencei dózse április 28-án. Később (a hitfelekezeti nézeteltéréseket félretéve) csatlakozott hozzá a keleti orthodox orosz cár, és több protestáns német (köztük a brandenburgi és a szász) fejedelem is. Még a Habsburgokkal rivalizáló francia Bourbon uralkodó is megígérte, nem támadja hátba a kezdeményezést, mégha aktívan nem is támogatja azt. A távoli Svédországból, és Hispániából is érkeztek önkéntesek. Egész Európa készen állt, hogy eltörölje végleg az iszlám európai jelenlétét. A háború négy arcvonalon zajlott: a Krími Tatár Kánság és a Fekete-tenger északi partján fekvő oszmán kikötők felé Oroszország, Havasalföld felé Lengyelország, Magyarország felé a Habsburg vezetésű nyugat-európai seregek viseltek hadat, miközben Velence az Adriai-tenger és az Égeikum térségében törekedett a tengeri blokádot biztosítani. Bár kisebb területeket mind a négy fő hadviselőnek sikerült szereznie, a legnagyobb siker mégis Buda és Magyarország felszabadítása volt. Az 1699-ben megkötött karlócai béke értelmében a Temesköz kivételével a Magyar Szent Korona szűkebb értelemben vett tartozékai felszabadultak a török alól, és a magyar apostoli király jogara alá kerültek.

Budavár ostroma és bevétele

Az V. Károly lotharingiai herceg és II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem vezette 80 000 fős keresztény sereg - soraiban kb. 15-20 000 magyarral - 1686. június 18-án kezdte meg Budavár ostromát, amit Abdurrahman pasa hősiesen védelmezett 12 000 katonával. Az ostromlók soraiban - mint említettük - több ezer német, holland, cseh, olasz, dán, burgundi, angol, hispán (kasztíliai, katalán stb.), francia és svéd harcolt, rajtuk kívül ugyan kisebb számban, de szinte az összes európai nép képviseltette magát.

Augusztus 14-én megverték Szári Szulejmán nagyvezír felmentő seregét, s három hétre rá elindították az utolsó rohamot, ami végül megtörte a védelem ellenállását. A harcban elesett a több mint 70 éves Abdurrahman, akinek bátorsága még a keresztény vitézekben is tiszteletet ébresztett. Európa kitörő örömmel fogadta a Budavár bevételéről szóló hírt, azonban az ostrom gyakorlatilag a földdel tette egyenlővé (a lőporraktárak felrobbanása miatt is) azt. Egy itáliai hadmérnöknek sikerült az ott még őrzött Mátyás-féle corvinák egy részét megmentenie.

Erre emlékeztünk, erre emlékeztettünk a mai napon. Hirdesse a főnixmadárként feltámadó Budavár Európa hőseinek dicsőségét! Fogjunk össze, hogy Európa ismét valóban önmaga lehessen!

Pax Hungarica Mozgalom - Budapesti Csoport