(Édesapámnak)
Ezerkilencszázötvenben tizennyolc évesen sokadikként indult el az útkaparó legkisebb fia
Vállán nem lógott tarisznya
Fülében még nem halkult el a háború
Szájában keserű íz volt az éhség
Cipője nagy volt
nagy mint a szegénység
Faluból föl a városba
egy kölcsönkért ötvenessel
Lelkében anyja szavával
"Fiam légy becsületes
ne ess el"
Tanulni akart
de álmait a valóság másképp húrozta
Ács lett (a szükség úgy hozta)
Azóta nincs egy nyugodt perce
lankadatlanul csattog a szekerce
padlót fűrészel
gerendákat visz-hoz
Lépcsőket ácsol a csillagokhoz
![](https://scontent.fbud5-1.fna.fbcdn.net/v/t39.30808-6/287129931_5597470363620946_3036345401754152791_n.jpg?_nc_cat=103&ccb=1-7&_nc_sid=730e14&_nc_ohc=tZFlBAd5dTgAX8-5yI2&_nc_ht=scontent.fbud5-1.fna&oh=00_AT-6XIQ6uAlvjljJYlHaa0_t8ts5RHnmwPJkWBaO_io9ig&oe=62B2BE65) |