Innen hol egy asztal
magánya

rám szakad

ebből a füsttel bélelt szobából

hozzátok csempészem magam



Nem kopogtatok

vállamon a hatvannegyedik

év palástja

Én a magány örököse

szeretni jöttem

ebbe a századba



Ne lökdössetek

harmatos a homlokom

lövészárkokat temetek

míg tele nem lesz minden gödör

Vers-lapáttal hordom a

földet



Szembeköpöm a Háborút

Ember-nyállal

vitatkozom a Halállal

fehér galambokat etetek



Ne lökdössetek

az egész Emberiségnek

Jöttem

Békét koldulni