Látomás
Bennem a grog
csavarog
hullanak a képek
szédítők szépek
Szalagként hasad
elém ágyékod-hasad
tépelődnek a percek
szinte fájón
tombolnak a tercek
kontrázódik a pillanat
üvölt a lant
és Én emlékezem
Agyamat fékezem
a gondolat csikorog
és őrülten tovább forog
a FÖLD !
Te sem vagy itt egyedül
az emlékezés Rám szédül
Súlyos ólomóra
készülök a siratóra
Zuhanj Rám
nyisd fel a számat
Tépd le dacpillámat
hiszen nem is az Enyém
kiálts üvölts Felém
mert míg a távolból
egy tangó dallama száll
Kábán tovább kaszál
a HALÁL!
Kábán tovább tolat
a tékozló gondolat
Tódul a szalagár
bolyongok szakadár
Szerelmek szélén
a percek élén
Emléked Rám borul
pillanatokba szorul
lángol a fakereszt
és gyökeret ereszt
KÖZÉNK
Felhők futnak el felettem
és mint mikor elettem
öcsém elől az édességet
az arcom úgy égett
az atyai pofontól
Most az a hang szól
Belülről rekedten remeg
Ma már tudom hogy
Magam loptam meg
AKKOR IS
