Kilátástalan
Komor színekből nincs hiány,

az ég sárfoltos paplan.

Sovány a hold, sápadt, silány,

a lámpafény fogatlan.


A lombok arcán sebhelyek,

faág faágat karmol.

A kőrakások feslenek,

füst száll a másik partról.


A ház mögött kandúr henyél,

bokor gubbaszt magában. 

Lyukas vödör, rossz vasfedél,

a kút körött homály van.


A kertben árnyak játszanak,

a függöny széle rebben. 

Vak ablak, csendbe zárt szavak;

mi fájna élesebben? 


Gödörbe téved minden út, 

ösvény, csapás, a járda. 

A csúf a szép, még szebb a rút;

s a hajnal kulcsra zárva. 

megjelent az Előretolt Helyőrség internetes oldalán